Negev a világörökség tagja 2005
A negevet ( héberül „sivatag” „száraz föld” ), Izrael legdélebbi részét nyugaton az Egyiptom – izraeli határ és a Gázai övezet, keleten Avara mélyföld, északon pedig a Gáza – Engedi - vonal határolja, Délnyugaton a Sinai félszigetbe nyúlik át, és itt található Beersheba is.
A Negev i.e. 10 000 és 7500 között száraz térség volt. Ábrahám északról érkezett Beershebába. Az i.e. 2. évezred késöbbi szakaszában három nép élt a Negevben, Arad környékén kánaániták , délen az amalekiták és az edomiták laktak. Az i.e. 1. században a nabateusok Petrából a Negevet betelepítették és a földeket megművelték, és kialakítottak egy spciális öntöző rendszert is.
A 4 – 6. században a bizánciak átvették a kultúrát, és tovább fejlesztették. Az arab betörés után a Negev több mint 1000 évig száraz lett, csak a beduinok lakta vidék lett.
Amikor zsidó lakosok telepedtek le a helyzet megváltozott. Mezőgazdasági módszereket fejlesztettek, teszteltek és alkalmaztak a Negevben. Dávid ben Gurion Sede Boqer- kibuc tagja volt, és ott egyetemet alapított a Negev kutatására.
A Sede Boqerben működő Nemzeti Izraeli Napenergiaintézet és a Negevi Ben Gurion Egyetem Sivatagkutató-centruma világszínvonalúak a maguk területén.
A Negevben mesterséges tavakban halakat tenyésztenek, az izraeli mezőgazdasági termények, gyümölcsök, zöldségek zöme innen származnak.
A lakosságot nagy számban szovjetunióból és etiopiából érkezett lakosok teszik ki, a negev területén és környékén 600 000 ezer ember él.
Sharon Asher
Megjegyzések