Purim 5775 - 2015

A Purim (a. m. "sorsvetés") a zsidó nép egyik legszínesebb, legvidámabb ünnepe. Lényegében hálaadás-ünnep Istennek, amiért meghiúsította Izrael egy különösen gonosz és nagyhatalmú ellenségének, hogy az akkor babilóniai száműzetésében élő zsidó népet mind egy szálig kiirtsa.

Ahogy azt a bibliai Eszter könyvében olvassuk, mintegy 2600 évvel ezelőtt Hámán, az akkor perzsa birodalom nagyvezére azt a vádat terjesztette a király, Ahasvérus elõtt, hogy a zsidók elkülönülnek a többi néptõl és a király személyét nem tisztelik, előtte térdet nem hajtanak. Ezért sorsot vetett arra a napra, amelyen a király megszerzett engedélyével a hatalmas ország 127 tartományában élő minden zsidót — férfit és asszonyt, öreget és gyereket — kiirtsanak.

Hámán terve azonban a király előtt kedves Eszter és nagybátyja, Mordecháj által kudarcot vallott és a Mordecháj és családja számára felállított bitófákra magát Hámánt és tíz fiát húzták fel. A zsidók pedig a nagyhatalmú király engedélyével birodalomszerte megölhették azokat, akik ugyanezen a napon az ő hóhéraik lettek volna.

A jeles nap az akkori Közel-Keleten elterjedt naptár szerinti Ádár hónap 14-ére, illetve a fallal körülvett városokban (amilyen Jeruzsálem volt) másnapra esett.

A zsidóság a mai napig ezt az úgynevezett luniszoláris, vagyis a Hold és a Nap fázisait egyaránt figyelembe vevő naptárat használja, amely a Gergely naptárral csak hozzávetőlegesen esik egybe. 

Az idén Izrael népe és országa március 5, szerda este napnyugtától 6, csütörtök estéig ünnepli Purimot, míg Jeruzsálemben egy nappal későbben, pénteken, Szombat bejöveteléig. Ezt a perzsa birodalom fővárosáról "Susán Púrimnak" nevezik. 

Az előző nap (most: szerda) azonban bőjtnap, Eszter bőjtje, miután Eszter és az egész babilóniai-perzsiai zsidóság a kritikus nap előtt — ismervén a rá váró veszélyt, de nem tudván a másnap bekövetkező csodás fordulatról — bőjttel járult Isten elé a balítélet elhárításáért.

A vidám ünnepség a mediterrán farsangokra, tavaszköszöntő ünnepekre emlékeztet. Az újjászületett Izraelben már a brit mandátum alatt ismert volt az "ádlojádá" nevű vidám tavaszi felvonulás. Ezen a napon a Talmudot szerkesztő bölcsek rendelése szerint a zsidó embernek addig illik inni alkoholos italt, ameddig nem tudja megkülönböztetni az "Átkozott Hámán" és az "Áldott Mordecháj" igehelyeket…

(Ád d'lo jád'á arameusul annyit tesz, hogy "ameddig nem tudja".) 

Ez az ünnep nem munkaszüneti nap, mint az Újév (Ros hasana), az Engesztelésnap (Jom Kippur), vagy akár a Húsvét (Pészach), a Sátoros ünnep (Szukkot) vagy a Hetek Ünnepe (Sávuot).

Purimkor megjelennek az újságok, a tömegközlekedés hétköznapi menetrend szerint működik. A gyerekek már napokkal korábban színpompás maskarákban pompáznak; ugyanígy az utcák, terek is.

Régi szokás a "komatál" küldése is, aminek héber neve "mislóách mánot" (ezt a Gálutban az askenázi zsidók "sláchmónesz" néven ismerték, így Magyarországon is). Ez többnyire édességeket, süteményeket  tartalmaz, aminek elmaradhatatlan kelléke a "Hámán füle"-ként (héberül "Oznéj Hámán") ismert háromszögletű sütemény. (Ezt Kelet-Európa jiddis zsargonja "Humentás"-ként tisztelte, ami "Hámán-táskát" jelent.)

A templomjárók a szombati istentiszteletbe külön igehelyeket iktatnak a zsidóság 2600 évvel ezelőtti csodás megmenekülése emlékére; az étkezési imákba ugyancsak.

Forrás: http://izraeli-hirlevel.blogspot.co.il/