Akko a világörökség tagja. 2001

Akko az ókortól kezdve a 19. századig Palesztina legjelentősebb kikötője volt.

A hellenisztikus és a perzsa korban voltak itt települések, sőt kánaánita település maradványait is megtalálták ami több mint 3000 éves.

Katonailag kedvező fekvése miatt Akkot már III Tuthmoszisz és II. Ramszesz fáraók is elfoglalták. Az i.e. 532 től az i.e. 332 – ben bekövetkezett görög uralomig Akko perzsa uralom alatt volt.

Nagy Heródes i.e. 30 – ban itt fogadta Augustus római császárt. A keresztesek csak öt évvel Jeruzsálem elfoglalása után 1104 –ben tudták bevenni a várost és Saint Jean d’Acre – nak nevezték a várost.

Ezentúl Akko lett a keresztények főkikötője 1187-ben Szaladin szultán elvette ugyan a keresztényektől, de már 1191-ben az angol és német keresztesek, Oroszlánszivü Rikhárd király és ausztriai Lipót herceg vezérlése alatt rohammal foglalták el ismét e fontos hadászati helységet. A Szent-János keresztes vitézek helyezték ide főhadiszállásukat s a rájuk bízott várat és kikötőt majdnem egy századon át hősiesen meg is védték a mindinkább mohamedánok ellen.

A Német Lovagrend a mai Izrael területén jött létre, Akkóban, akkori nevén Acréban. Itt nőtte ki magát a kis betegápoló rendből katonai szervezetté. A székhelyek állandóan változtak az évszázadok során, ezek egyben jelzik fejlődésének fő állomásait is.
1089-ben itt jött létre a német lovagok ispotálya, amelyet 1198-ban átszerveztek lovagrenddé. A 13. század elején a rend fokozottabb érdeklődést tanúsított Kelet-Európa iránt, s ugyan továbbra is Acre maradt a székhelye, de a nagymester inkább Európában tartózkodott, hogy könnyebben irányítsa az ottani ügyeket. Másod központjai voltak Montfort és Kronstadt (Brassó)
1198 – ban II. Amalrik jeruzsálemi király létrehozta a német lovagrendet Acréban. A következő év február 19-én III. Celesztin pápa felszentelte az új lovagrendet.Tuton lovagrend vára

13. században a keresztes-hadjáratok rendre kudarcba fulladtak és a Német Lovagrend mozgástere Palesztinában beszűkült. Ugyanakkor csökkent a német zarándoklatok aktivitása is, amivel párhuzamosan itt a lovagok kevesebb támogatásra számíthattak. A rivalizáció sem volt már ritka a lovagrendek között, így már a keresztesek eredményessége a mohamedánok ellen is egyre kisebb lett. 1291-ben, Akkó eleste után végleg elhagyták a Szentföldet, de érdeklődésük már ezt megelőzően Kelet-Európa felé irányult. 1291-ben El-Asraf egyiptomi szultán a várost elfoglalta. A mintegy 60 ezer főből álló keresztény lakosság elesett, éhen halt, vagy rabszolgaságba hurcoltatott.

1517-ben a törökök foglalták el Akkot. 1799-ben Bonaparte két hónapon át hiába ostromolta, mert Sidney Smith, angol tengernagy a várost védelmező Dsecár pasának ágyukat és angolhadmérnöki és tüzértiszteket bocsátott rendelkezésére. A török-egyiptomi háborúban az egyiptomi fővezér, Ibrahim pasa, 1832-ben Akkot is elfoglalta. A kutáhiai békekötésnél fogva e kikötővárost az egyiptomi alkirály birtokában hagyták ugyan, az európai nagyhatalmak 1840-iki egyezsége következtében azonban osztrák-magyar, angol és török hadi hajóból álló hajóraj megtámadta, bombázás után elfoglalta s ismét Törökországhoz csatolta.

Amikor 1918 – ban az angolok elfoglalták a törököktől Akkot, a városnak 8000 többségükben arab lakosa volt. A britek 1920 – ban és a második világháború alatt zsidó illegális harcosokat tartottak fogva az akkoi citadellában. 1948. május 17. –én izraeli csapatok foglalták el a várost.

Az óvárosnak ma arab keleties hangulata van. Az óvárostól délkeletre homokos tengerpart van sok szállodával, éttermekkel.Ahmed Dzsazzar mecset és mellette a kút

Ahmed Dzsazzar építtette 1781 - ben a keresztesek székesegyháza helyén az oszmán kupolás mecsetek mintájára.

<
Khan el - umdan

oszlopos han nevét onnan kapta hogy Ahmed Dzsazzar gránit és porfíroszlopokat hozatott a galériákhoz Caesareából. Az északi bejárat felett óratorony emelkedik, amit Abdul Hamid szultán trónra lépésének jubileumára emeltek 1906 - ban.

Sharon Asher