És megérkezett Frölich Róbert főrabbi..

(Fotó: Asi)
Kérem szépen, ígéretéhez híven megérkezett dr. Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, ha lehet ilyet mondani, barátunk is.
Mindeközben a családja is befutott, így most az egész famíliát próbáljuk befogni.
Elsőként a fesztiválról kérdezzük őt, arról, hogy mit is vár a rendezvénytől.
A fesztivál 13 év után, már hozza a tőle megszokott formáját, évente azért van megújulás, de a fesztiválnak talán meg kéne próbálnia kinőnie a fővárost. Talán a vidéki zsidóságnak is szólhatna ez az egész. Ez persze semmit nem von le a fesztivál amúgy meglévő nagyszerű értékeiből.
Az nagyon fontos, hogy a 13 év alatt semmilyen atrocitás még nem volt.
A zsinagógában rendezett programokkal szemben azonban ambivalens érzelmeim vannak. Egyfelől örülök annak, hogy rangos és színvonalas zenei rendezvényeknek ad otthont, és ezekre rengetegen jönnek el, nem csak zsidók, ezzel is kivisszük magunkat a külvilág felé. Ugyanakkor, azt is érzem, hogy a zsinagóga az nem koncertterem, nem színpad. Hangsúlyozom, a negatív érzelmeim eltörpülnek a dolog pozitivitása mellett.
A Dohány utcai zsinagógával kapcsolatban is érdeklődtünk Frölich Róbertnél.
A Dohány utca, mint körzet, két súlypont körül épül fel. Az egyik, a fontosabb, a vallási élet, ez teljesen rendben van, minden este, minden reggel legalább két minjenk van, persze a létszám sohasem ehet elég. Mondhatnám, ez itt a reklám helye, mindenkit várunk szeretettel, reggel fél 8-kor, este 6-kor. Az istentiszteletek köré, ha lehet ilyet mondani, egy agyon jó kapcsolat szerveződött. Azt hiszem, az én régi álmom megvalósulni látszik, azaz az istentiszteletek előtt és után pezsgú társadalmi élet zajlik. Aki nem hiszi, az ne járjon utána, hanem jöjjön el és nézze meg.
A második súlypont, a vallási, kulturális, pontosabban a templomon kívüli közösségi élet.
Az elmúlt két esztendőben, ez az élet eléggé visszaesett, mondhatni, téli álomra szenderült. Egy fél éve változás következett be a körzet világi vezetésében, a friss szelek első fuvallatát megéreztük. Egyrészt feléledt álmaiból a Füst Milán Páholy, első happeningjével elindult a Dohány Kávéház, ami a nyár végeztével, az ünnepek után rendszeressé válik majd. Nagyon fontosnak tartom a világi vezetéssel összhangban, hogy azok az emberek, akik a templomban reggel-este együtt vannak, ne csak arra az egy-másfél órára jöjjenek össze. Ha úgy tetszik, egyfajta csapatépítést végzünk. Ennek keretében töltöttünk el Sabeszt Balatonfüreden közösen, ami túlzás nélkül mondhatom, nagyon békés, boldog, családias hangulatban zajlott. Azt olvassuk a Tórában, hogy nem jó az embernek egyedül, ezt parafrazálva, nem jó egy körzetnek egyedül. Ennek jegyében már két sikeres rendezvényt bonyolítottunk le a Bethlen téri körzettel közösen: lag Boajmer-kor egy grillpartit, most vasárnap pedig a körzetben hagyományos év végi Lecsópartit. Mindkét rendezvényen remek hangulat volt, élőzene, karaoke, és kb. 3-400 ember.
Terveink szerint, az ünnepek után Talmud Tóra felnőtteknek címmel, beindul az oktatás a körzetben. Héber nyelv, liturgia, Szentírás és rabbinikus irodalom, valamint összefoglaló névvel, judaisztika is szerepel a tantervben.
A beszélgetést köszönjük. Miután közel van Rajs Hasono, minden blogolvasónak, Lösono tajvo, áldott békés esztendőt kívánunk.