Keleti ízek Beszélgetés Polgár Ernővel

/Író, dramaturg, irodalomszervező, szerkesztő, a Szépírók Társaságának tagja./


-Milyen új benyomásai vannak Indiával kapcsolatban? Mivel, úgy tudom nem rég tért vissza indiai útjáról…

India kacér, szeszélyes nő. Ha vele vagy: elviselhetetlen! De az ember újra és újra meglátogatja. Nagyon sokszor mondtam már, hogy soha többet nem megyek oda, miután hazaérek, már vágyom vissza… Ez egy megfoghatatlan kapcsolat a Kelettel és a régi kultúrákkal. India valamiféle békés, és szelíd, befelé forduló ország. Sosem indított agresszív háborút mások ellen. Sokat olvasnak, elmélyültek. Véleményem szerint sokat lehet tanulni tőlük. Ha az ember nagyon messzire megy térben és időben, sokkal jobban láthatja a saját kultúráját, országát, és vallását…

-Honnan ered az India iránti vonzalma?

Legelőször Ceylon-szigetén, Sri Lankán találkoztam ezzel a kultúrával, tengerészként. A Madách színház tagja voltam, bölcsészdiplomával rendelkeztem, és a Színművészeti Egyetem dramaturg szakos hallgatója voltam, mikor Ádám Ottó, nagyszerű mesterem elengedett tengerésznek. Nagyon nehéz volt útlevélhez jutni, utazni. Akkor még 21 óriási hajója volt Magyarországnak, melyek Hamburgból, vagy Amszterdamból indultak. Egy hosszúhajóra kerültem, mellyel a világ különböző pontjaira juthattam el, pl.: az Atlanti-óceánra, Gibraltárra, Földközi-tengerre, Vörös-tengerre, Indiába. Ceylonon is tartózkodtunk egy hétig, épp akkor zajlott egy kisebb vallási háború az iszlám hitűek és a hinduk között, mely egy mesterségesen táplált ellentét következménye lehetett. Ez volt az első alkalom, mikor a hindu kultúrával szembesülhettem. De egyszerre, igazat adtam Goldziher Ignácnak is, aki világhírű iszlamista volt. Számomra mindkét vallás egyformán fontos, nincs közöttük minőségi,, vagy erkölcsi különbség, hiszen a híveik számára is volt annyira fontos, hogy háborúztak is miatta. Goldzihernél olvastam Ibn Khaldún-ról, aki nagyon híres iszlám bölcs volt. Ő mondta: „Hogyha tudást akarsz szerezni, utaznod kell!”.
Nem ez volt az első találkozásom más országokkal és kultúrákkal. Először ’75-ben kaptam útlevelet, és egy Nyugat-Európai körutat tehettem. Jártam pl.: Angliában, Franciaországban. Így, volt már egyfajta rálátásom a világra, mielőtt el kezdtem volna a keleti kultúrákkal is foglalkozni. Szerintem olvasásból kevesebb tudást és tapasztalatot lehet szerezni, mintha be is járná valaki azokat a helyeket, melyekről olvas, hall stb. Jövőre Szingapúrba és Balira szeretnék újra eljutni.


-Hogy tudnánk mi hasznosítani az indiai emberek életfilozófiáját?

A legfontosabb talán az, hogy ott hisznek az emberek. Rendkívül sok kárt okozott nálunk az elmúlt 50 év, melynek leginkább az lett az eredménye, hogy az emberek kezdtek elfordulni az Örökkévalótól, és a vallástól. Egyre inkább elkezdtek önmaguk felé fordulni, önzőek és hitetlenek lettek. Az, hogy valaki hívő nagyon sokat számít a másik emberhez való hozzáállásában is. A becsület, a másik tisztelete fontos lenne számunkra is. Úgy érzem, hogy az itteni emberekből valami elveszett…

-Lát-e hasonlóságokat és olyan jeleket, mely egyértelműen arra utal, hogy a hinduizmus hatott vagy hathatott a zsidó vallásra?

Az utazó, aki először lát Indiában Dávid-csillagot nem tudja eldönteni, hogy zsidóhoz tér-e be. Mivel ez egy ősi szanszkrit jelkép is. A Védákban már említik, az anyaságot szimbolizálja. Ugyanez a helyzet a szvasztikával is, melyet Hitler használt fel, de a szárai ellenkező irányból indulnak ki. Sok házon kint van, áldást, szerencsét hoz. Másik példa, hogy az indiai és kínai mitológiában is szerepel az Özönvíz, nemcsak Noé történetében láthatjuk először. De nem tudnám megmondani, hogy melyik volt előbb. Hatások biztosan érték a sémi kultúrát, elképzelhetőnek tartom, hogy valamelyik bölcs beszélhetett Dávid királynak a Magén Dávidról.

- Milyen könyvön dolgozik most?

Most készülő könyvemnek a címe: „Zsidók, kotródjatok el!”. Hogy csalódjanak az antiszemiták; az előszóban van egy alcím is: „Száműzetés Babilonba”. A történelem folyamán, azóta rengetegszer kiáltották már ezt…
Schranez Rebeka