MIDRÁSON
A Dohány utcai zsinagóga heti kiadványa
I. évfolyam 10. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk, ויקרא (Vájikró) Mózes III. Könyve 1. fejezetének 1. versétől az 5. fejezet 25. verséig tart, egyben ez Mózes III. Könyvének első hetiszakasza. ויקרא könyve a papok feladataival, az áldozati rituáléval, a tisztaság és tisztátalanság, valamint az erkölcs kérdéseivel foglalkozik. Hetiszakaszunk a különféle alkalmakból bemutatandó áldozatokat sorolja fel. Mivel a mostani szombat זכור שבת, azaz a Purimot megelőző szombat, így két Tórából olvasunk. A második Tórából Mózes V. Könyve 25. fejezetének 17-19. versét olvassuk fel. A háftóra pedig Sámuel I. Könyve 15. fejezetének 2-34. verse.
„És szólította Mózest az Ö.való ”. Miért kezdődik „és”-sel a mondat? שמות (Sömajsz) könyvének utolsó hetiszakaszában I.ten parancsokat ad Mózesnek, hogy építse fel a pusztai szentélyt. Akárcsak egy király, aki megparancsolja a szolgájának, hogy építsen neki egy új palotát. A szolga felépíti a palotát, és mindenhova, az oszlopokra, a falakra, a tetőre, minden lehetséges helyre felírja a király nevét. Mikor a király meglátja az új palotát, és felismeri a nevét mindenhol, azt gondolja magában: a szolgám igen nagy megtiszteltetésben részesített engem. Én mégis itt vagyok, élvezem e palota minden kényelmét, ő pedig kívül rekedt. Jöjjön csak be ő is, hadd élvezze velem együtt az új palotában a jólétet. I.ten is így szólt: „Mózes, az én szolgám nagyon nagy megtiszteltetésben részesített engem a pusztai szentéllyel. Íme, én itt lakozom, s ő nincs velem. Jöjjön hát ő is be, mégpedig a legszentebb helyre, a Szentek Szentjébe”. És ekkor szólította Mózest az Ö.való.
Az áldozatok szentségéről és spirituális fontosságáról szól a következő parabola . Egyszer Agrippa király
ezer égőáldozatot akart egyetlen nap alatt bemutatni. Megparancsolta a főpapnak, hogy senki más ne mutasson be aznap áldozatot csak ő. Jött azonban egy szegény ember, aki fel akart áldozni két galambot. A főpap nem akarta feláldozni őket, a király parancsára hivatkozva. Így szólt a szegény: „Uram, a főpap! Én négy galambot fogok meg egy nap. Ebből az első kettőt minden nap feláldozom, azért, hogy a másik kettőt megfoghassam, és legyen mivel táplálkoznom. Ha ezeket nem áldozod fel, holnap nem lesz mit megfognom és megennem.” A főpap feláldozta a két galambot. Mikor Agrippa meghallotta, kérdőre vonta a papot, s a történet hallatán –teljes mértékben igazat adva a főpapnak- utólagosan hatálytalanította a parancsot.
„Ha egy lélek vétkezik… ”. Rabbi Jismáél tanította: Volt egy király s annak egy szép gyümölcsöse, melyben édes füge termett. Odaállított őrnek egy bénát és egy vakot, megparancsolta, hogy őrizzék jól a gyümölcsöt. Néhány nap múlva azt mondta a béna a vaknak: szép fügéket látok. A vak így felelt: együk meg! Tudok-e menni? –kérdezte a béna. Hát én látok-e?- hangzott a vak válasza. Nyakába vette hát a vak a bénát, az irányította őt, s így megették a fügét.
Jött a király. Felháborodva kérdezte az őröket: Hol a füge? A vak így felelt: Uram, királyom, hát látom én? A béna azt mondta: Uram, királyom, hát tudok én menni? A király azonban rájött a turpisságra, a vak nyakába ültette a bénát, s rájuk pirított: Így ettétek meg a fügét!
Ugyanígy jár el az Ö.való. Megkérdezi a lelket: te vétkeztél? A lélek így szól: Világ Ura, nincs testem. Én csupán lélek vagyok, bár megvan bennem minden lehetőség, test nélkül még egyetlen mozdulatra sem vagyok képes, hogyan vétkezhetnék hát? Megkérdezi ekkor a M.ható a testet: te vétkeztél talán? A test pedig így felel: Világ Ura, nincs bennem lélek, csak hús és vér vagyok. Lélek nélkül sem szándékom, sem lehetőségem nincs, mozdulatlan tömeg vagyok csupán. Egymagamban nem vagyok elegendő, hogy bűnt kövessek el. Ekkor I.ten behelyezi a lelket a testbe, s egyszerre ítéli meg őket.
Új rovatunk: mi történt ezen a napon a zsidó világban?
A zsidó időszámítás szerint ez a szombat Ádár hó 11. napja. 1475-ben e napon nyomtatták ki először Rási kommentárjait (a Tóra szövege nélkül). 1488-ban ekkor nyomtatták ki először a teljes zsidó Bibliát, a Tönách-ot. A polgári dátum szerinti március 15-én tragikus események zajlottak. Antiszemita zavargások törtek ki 1391. március 15-én Sevillában. E zavargások nyomán egy éves erőszakhullám söpört végig Spanyolországon. 1939-ben e napon vonultak be a német csapatok Prágába.
fröhlich róbert
I. évfolyam 10. szám
Hétről-hétre összegyűjtünk néhányat a zsidó legendairodalom, a מדרש (Midrás) gyöngyszemeiből, mégpedig olyan legendákat, melyek az adott hetiszakaszhoz vagy a háftórához, a Tóraolvasás után felolvasott prófétai szakaszhoz kapcsolódnak. Célunk nem az, hogy e kis olvasnivalóval eltereljük a figyelmüket az imáról. Szeretnénk, ha e kis legendákat olvasva belemerülnének a zsidó gondolkodásmód tengerébe, s továbbgondolnák a leírtakat. Nem sok, amit leírtunk, csöppnyi ízelítő, melyekkel kedvet próbálunk teremteni a soros hetiszakasz végigolvasásához és friss szemmel való újragondolásához.
Hetiszakaszunk, ויקרא (Vájikró) Mózes III. Könyve 1. fejezetének 1. versétől az 5. fejezet 25. verséig tart, egyben ez Mózes III. Könyvének első hetiszakasza. ויקרא könyve a papok feladataival, az áldozati rituáléval, a tisztaság és tisztátalanság, valamint az erkölcs kérdéseivel foglalkozik. Hetiszakaszunk a különféle alkalmakból bemutatandó áldozatokat sorolja fel. Mivel a mostani szombat זכור שבת, azaz a Purimot megelőző szombat, így két Tórából olvasunk. A második Tórából Mózes V. Könyve 25. fejezetének 17-19. versét olvassuk fel. A háftóra pedig Sámuel I. Könyve 15. fejezetének 2-34. verse.
„És szólította Mózest az Ö.való ”. Miért kezdődik „és”-sel a mondat? שמות (Sömajsz) könyvének utolsó hetiszakaszában I.ten parancsokat ad Mózesnek, hogy építse fel a pusztai szentélyt. Akárcsak egy király, aki megparancsolja a szolgájának, hogy építsen neki egy új palotát. A szolga felépíti a palotát, és mindenhova, az oszlopokra, a falakra, a tetőre, minden lehetséges helyre felírja a király nevét. Mikor a király meglátja az új palotát, és felismeri a nevét mindenhol, azt gondolja magában: a szolgám igen nagy megtiszteltetésben részesített engem. Én mégis itt vagyok, élvezem e palota minden kényelmét, ő pedig kívül rekedt. Jöjjön csak be ő is, hadd élvezze velem együtt az új palotában a jólétet. I.ten is így szólt: „Mózes, az én szolgám nagyon nagy megtiszteltetésben részesített engem a pusztai szentéllyel. Íme, én itt lakozom, s ő nincs velem. Jöjjön hát ő is be, mégpedig a legszentebb helyre, a Szentek Szentjébe”. És ekkor szólította Mózest az Ö.való.
Az áldozatok szentségéről és spirituális fontosságáról szól a következő parabola . Egyszer Agrippa király
ezer égőáldozatot akart egyetlen nap alatt bemutatni. Megparancsolta a főpapnak, hogy senki más ne mutasson be aznap áldozatot csak ő. Jött azonban egy szegény ember, aki fel akart áldozni két galambot. A főpap nem akarta feláldozni őket, a király parancsára hivatkozva. Így szólt a szegény: „Uram, a főpap! Én négy galambot fogok meg egy nap. Ebből az első kettőt minden nap feláldozom, azért, hogy a másik kettőt megfoghassam, és legyen mivel táplálkoznom. Ha ezeket nem áldozod fel, holnap nem lesz mit megfognom és megennem.” A főpap feláldozta a két galambot. Mikor Agrippa meghallotta, kérdőre vonta a papot, s a történet hallatán –teljes mértékben igazat adva a főpapnak- utólagosan hatálytalanította a parancsot.
„Ha egy lélek vétkezik… ”. Rabbi Jismáél tanította: Volt egy király s annak egy szép gyümölcsöse, melyben édes füge termett. Odaállított őrnek egy bénát és egy vakot, megparancsolta, hogy őrizzék jól a gyümölcsöt. Néhány nap múlva azt mondta a béna a vaknak: szép fügéket látok. A vak így felelt: együk meg! Tudok-e menni? –kérdezte a béna. Hát én látok-e?- hangzott a vak válasza. Nyakába vette hát a vak a bénát, az irányította őt, s így megették a fügét.
Jött a király. Felháborodva kérdezte az őröket: Hol a füge? A vak így felelt: Uram, királyom, hát látom én? A béna azt mondta: Uram, királyom, hát tudok én menni? A király azonban rájött a turpisságra, a vak nyakába ültette a bénát, s rájuk pirított: Így ettétek meg a fügét!
Ugyanígy jár el az Ö.való. Megkérdezi a lelket: te vétkeztél? A lélek így szól: Világ Ura, nincs testem. Én csupán lélek vagyok, bár megvan bennem minden lehetőség, test nélkül még egyetlen mozdulatra sem vagyok képes, hogyan vétkezhetnék hát? Megkérdezi ekkor a M.ható a testet: te vétkeztél talán? A test pedig így felel: Világ Ura, nincs bennem lélek, csak hús és vér vagyok. Lélek nélkül sem szándékom, sem lehetőségem nincs, mozdulatlan tömeg vagyok csupán. Egymagamban nem vagyok elegendő, hogy bűnt kövessek el. Ekkor I.ten behelyezi a lelket a testbe, s egyszerre ítéli meg őket.
Új rovatunk: mi történt ezen a napon a zsidó világban?
A zsidó időszámítás szerint ez a szombat Ádár hó 11. napja. 1475-ben e napon nyomtatták ki először Rási kommentárjait (a Tóra szövege nélkül). 1488-ban ekkor nyomtatták ki először a teljes zsidó Bibliát, a Tönách-ot. A polgári dátum szerinti március 15-én tragikus események zajlottak. Antiszemita zavargások törtek ki 1391. március 15-én Sevillában. E zavargások nyomán egy éves erőszakhullám söpört végig Spanyolországon. 1939-ben e napon vonultak be a német csapatok Prágába.
fröhlich róbert
Megjegyzések