Jichák Rabin
Izrael megalapítója Dávid Ben – Gurion után méltán nevezhetjük Jichák Rabint Izrael legnagyobb vezetőjének.
1922 – ben született Jeruzsálemben, az első Izraelben született miniszterelnök, vagyis szabre.
A miniszterelnökre jellemző hogy a legmerészebb döntéseket hozta Izrael történelmében. Jellemző volt a magatartására a félénkség, pesszimizmus, de mérhetetlenül becsületes politikus volt. Nem volt jó szónok, mégis egyfajta bizalmat ébresztett az emberekben.
Az volt a híre, hogy „héja”, de Oslo bebizonyította hogy szívében galamb volt. Az ország biztonsága rögeszméjévé vált, idealistaként elhatározta, hogy békét köt az arabokkal. Rabinnak meggyőződése volt, hogy kompromisszum nélkül nem jöhet létre egy demokratikus zsidó állam. A munkapárt tagjai csak részben osztoztak Rabin elképzeléseivel többen, ellenezték a földet békéért elvet. Izraelben sokan tekintették a miniszterelnököt árulónak, amikor békét kívánt kötni az arabokkal, holott az egyes arab vezetők már a 70 – es évek elején felismerték, hogy Rabin az az ember, akivel ők tárgyalni tudnának.
Rabin békehadjárata a 80 – as évek végén kezdődött, amikor felismerte, hogy katonai erővel nem lehet leverni az Intifádát, amely sok vért, pénzt és bizalmat vett el Izraeltől.
Jichák Rabin 30 éven keresztül törekedett, arra hogy megvalósítsa nagy álmát, letérítse Izraelt a háború ösvényéről, és béke útjára vezesse.
1993 szeptember 13. -án a Fehér Házban Clinton közvetítésével Rabin, és Arafat békét kötött egymással, legalább is látszólag.
Clinton elnök A beszédében dicsérte Rabint és Arafatot mert bátor vállalkozás volt az ő kettőjük cselekedete.
Ezek után Rabin miniszterelnök mondott beszédet:
"Hadd mondjam meg nektek, palesztinoknak: arra ítéltettünk, hogy egyazon földön, egyazon országban éljünk. Mi, katonák akik véresen kerültünk ki számtalan csatából, akiknek szeme előtt haltak meg rokonai és barátai, mi akik olyan földről jöttünk, ahol a szülők temetik el a gyermekeket, mi, akik harcoltunk ellenetek,palesztinok ellen, most ezt mondjuk nektek, hangosan és érthetően: elég volt a vérből és a könnyekből! Elég volt!"
1994. május 25. – én Jichák Rabin és Husszein Jordán király Washingtonban béke egyezményt kötöttek. A végleges békeszerződés aláírására 1994. október 26. – án került sor az Arava – sivatagban.
Rabin kezdeményezésére a nyugati part (gázai övezet) százmillió dolláros segélyt kapott ipari parkok létrehozására, mivel csak a jobb életszínvonal győzhette volna meg a palesztinokat, hogy van értelme a békének. Meg kellett győződnie, arról hogy Arafát mindent megtesz Izrael biztonságáért és az izraeli közvélemény sem lázad fel a gyors békefolyamat ellen.
1995. november 4. –én az oslói megállapodást ünnepelték, amelyben a régen óhajtott béke eljövetelét látták.
Az egyezmény lényege az volt hogy a békéért cserébe az elfoglalt, arabok által lakott területek autonóm státuszt kapjanak.
Az izraeliek többsége kész volt jelentős földterületet visszaadni az araboknak, de ezt nem mindenki gondolta így.
Voltak olyan rossz előjelek már hónapokkal, előbb amiből sejteni lehetett, hogy valami rossz fog történni. Az izraeliek egy része nap, mint nap tüntetett a békekötés ellen.
1995. november 4. – én az ünnepség befejezése után Jigal Amir egy zsidó vallásos terrorista a Jichák Rabin miniszterelnök hátába két golyót eresztett.
A gyilkost a helyszínen letartóztatták.
Rabint korházba szállították, az orvosok több órán átküzdöttek az életéért, de sajnos nem tudták megmenteni. Este 11 óra 15 perckor Hájim Jávin az izraeli televízió híradójának vezetője bejelentette a szomorú hírt, hogy Richák Rabin elhunyt.
1995. november 6. – án nyolcvanöt állami vezető utazott Izraelbe, hogy lerója tiszteletét Jichák Rabin előtt.
Mubarak elnök Rabint „a béke hősi halottjának” nevezte, akinek igazi végakarata, „ mindaz, amit a közel – keleti béke megteremtéséért tett”.
Izrael népe nem akarta felfogni mi történt. A gyilkosság éjszakáján több ezer ember gyűlt össze az Ihilov Korháznál, gyertyákat gyújtottak Rabin emlékére, és a Béke dalát énekelték, amit Rabin is énekelt néhány perccel a halála előtt. Virrasztottak Tel – Avivban Rabin háza előtt, és Jeruzsálem terein.
A temetésen Simon Peresz következő szavakkal búcsúzott Jichák Rabintól: „nem azért jöttünk hogy eltemessünk, azért jöttünk hogy tisztelegjünk előtted, bátor harcos voltál, aki győzelemre vitte népét, látnok, aki térségünknek új valóságot kovácsolt”
Bill Clinton a következő szavakkal búcsúzott Jichák Rabintól:
„Hadd, mondjam Izrael népének, még a sötétség órájában is, hogy Rabin szelleme tovább él és a Ti szellemetek sem gyengülhet. Azt nézzétek, amit már elértetek!
Virágzóvá tettétek az egykor puszta sivatagot, fejlődő demokráciát építettetek egy ellenséges földön, csatákat és háborúkat nyertetek és most megnyerhetitek a békét, amely az egyetlen tartós győzelem. Miniszterelnökötök a béke mártírja és egyben a gyűlölet áldozata volt. Tanulnunk kell mártíromságából: egy népnek nem lehet célja ellenségeinek gyűlölete, mert ezzel azt kockáztatja, hogy saját köreiben is elhinti a gyűlölet magvait. Nemzetem nevében, amely maga is keserves veszteségek hosszú sorát ismeri Ábrahám Lincolntól Kennedy elnökig és Martin Luther Kingig, kérlek benneteket, Izrael népét, ne engedjétek, hogy ez megtörténjen. Ős – idők óta a zsidók minden nemzedékében akadt egy igaz vezető, aki megóvta népét a veszélyektől. Rabin miniszterelnök ilyen vezető volt.
Teljes meggyőződéssel hiszem, hogy Rabin az Ígéret Földjére akarta vezetni népét. Szellemének bennünk kell tovább élnie"
A Béke himnusza:
Keljen fel a nap és ragyogja be a reggelt,
Ám a legtisztább ima sem hozza vissza azt,
Kinek gyertyája kihunyt...
Énekelj hát csakis a békéért,
Ne suttogj imát,
Zengjük hangosan
a béke dalát!
1922 – ben született Jeruzsálemben, az első Izraelben született miniszterelnök, vagyis szabre.
A miniszterelnökre jellemző hogy a legmerészebb döntéseket hozta Izrael történelmében. Jellemző volt a magatartására a félénkség, pesszimizmus, de mérhetetlenül becsületes politikus volt. Nem volt jó szónok, mégis egyfajta bizalmat ébresztett az emberekben.
Az volt a híre, hogy „héja”, de Oslo bebizonyította hogy szívében galamb volt. Az ország biztonsága rögeszméjévé vált, idealistaként elhatározta, hogy békét köt az arabokkal. Rabinnak meggyőződése volt, hogy kompromisszum nélkül nem jöhet létre egy demokratikus zsidó állam. A munkapárt tagjai csak részben osztoztak Rabin elképzeléseivel többen, ellenezték a földet békéért elvet. Izraelben sokan tekintették a miniszterelnököt árulónak, amikor békét kívánt kötni az arabokkal, holott az egyes arab vezetők már a 70 – es évek elején felismerték, hogy Rabin az az ember, akivel ők tárgyalni tudnának.
Rabin békehadjárata a 80 – as évek végén kezdődött, amikor felismerte, hogy katonai erővel nem lehet leverni az Intifádát, amely sok vért, pénzt és bizalmat vett el Izraeltől.
Jichák Rabin 30 éven keresztül törekedett, arra hogy megvalósítsa nagy álmát, letérítse Izraelt a háború ösvényéről, és béke útjára vezesse.
1993 szeptember 13. -án a Fehér Házban Clinton közvetítésével Rabin, és Arafat békét kötött egymással, legalább is látszólag.
Clinton elnök A beszédében dicsérte Rabint és Arafatot mert bátor vállalkozás volt az ő kettőjük cselekedete.
Ezek után Rabin miniszterelnök mondott beszédet:
"Hadd mondjam meg nektek, palesztinoknak: arra ítéltettünk, hogy egyazon földön, egyazon országban éljünk. Mi, katonák akik véresen kerültünk ki számtalan csatából, akiknek szeme előtt haltak meg rokonai és barátai, mi akik olyan földről jöttünk, ahol a szülők temetik el a gyermekeket, mi, akik harcoltunk ellenetek,palesztinok ellen, most ezt mondjuk nektek, hangosan és érthetően: elég volt a vérből és a könnyekből! Elég volt!"
1994. május 25. – én Jichák Rabin és Husszein Jordán király Washingtonban béke egyezményt kötöttek. A végleges békeszerződés aláírására 1994. október 26. – án került sor az Arava – sivatagban.
Rabin kezdeményezésére a nyugati part (gázai övezet) százmillió dolláros segélyt kapott ipari parkok létrehozására, mivel csak a jobb életszínvonal győzhette volna meg a palesztinokat, hogy van értelme a békének. Meg kellett győződnie, arról hogy Arafát mindent megtesz Izrael biztonságáért és az izraeli közvélemény sem lázad fel a gyors békefolyamat ellen.
1995. november 4. –én az oslói megállapodást ünnepelték, amelyben a régen óhajtott béke eljövetelét látták.
Az egyezmény lényege az volt hogy a békéért cserébe az elfoglalt, arabok által lakott területek autonóm státuszt kapjanak.
Az izraeliek többsége kész volt jelentős földterületet visszaadni az araboknak, de ezt nem mindenki gondolta így.
Voltak olyan rossz előjelek már hónapokkal, előbb amiből sejteni lehetett, hogy valami rossz fog történni. Az izraeliek egy része nap, mint nap tüntetett a békekötés ellen.
1995. november 4. – én az ünnepség befejezése után Jigal Amir egy zsidó vallásos terrorista a Jichák Rabin miniszterelnök hátába két golyót eresztett.
A gyilkost a helyszínen letartóztatták.
Rabint korházba szállították, az orvosok több órán átküzdöttek az életéért, de sajnos nem tudták megmenteni. Este 11 óra 15 perckor Hájim Jávin az izraeli televízió híradójának vezetője bejelentette a szomorú hírt, hogy Richák Rabin elhunyt.
1995. november 6. – án nyolcvanöt állami vezető utazott Izraelbe, hogy lerója tiszteletét Jichák Rabin előtt.
Mubarak elnök Rabint „a béke hősi halottjának” nevezte, akinek igazi végakarata, „ mindaz, amit a közel – keleti béke megteremtéséért tett”.
Izrael népe nem akarta felfogni mi történt. A gyilkosság éjszakáján több ezer ember gyűlt össze az Ihilov Korháznál, gyertyákat gyújtottak Rabin emlékére, és a Béke dalát énekelték, amit Rabin is énekelt néhány perccel a halála előtt. Virrasztottak Tel – Avivban Rabin háza előtt, és Jeruzsálem terein.
A temetésen Simon Peresz következő szavakkal búcsúzott Jichák Rabintól: „nem azért jöttünk hogy eltemessünk, azért jöttünk hogy tisztelegjünk előtted, bátor harcos voltál, aki győzelemre vitte népét, látnok, aki térségünknek új valóságot kovácsolt”
Bill Clinton a következő szavakkal búcsúzott Jichák Rabintól:
„Hadd, mondjam Izrael népének, még a sötétség órájában is, hogy Rabin szelleme tovább él és a Ti szellemetek sem gyengülhet. Azt nézzétek, amit már elértetek!
Virágzóvá tettétek az egykor puszta sivatagot, fejlődő demokráciát építettetek egy ellenséges földön, csatákat és háborúkat nyertetek és most megnyerhetitek a békét, amely az egyetlen tartós győzelem. Miniszterelnökötök a béke mártírja és egyben a gyűlölet áldozata volt. Tanulnunk kell mártíromságából: egy népnek nem lehet célja ellenségeinek gyűlölete, mert ezzel azt kockáztatja, hogy saját köreiben is elhinti a gyűlölet magvait. Nemzetem nevében, amely maga is keserves veszteségek hosszú sorát ismeri Ábrahám Lincolntól Kennedy elnökig és Martin Luther Kingig, kérlek benneteket, Izrael népét, ne engedjétek, hogy ez megtörténjen. Ős – idők óta a zsidók minden nemzedékében akadt egy igaz vezető, aki megóvta népét a veszélyektől. Rabin miniszterelnök ilyen vezető volt.
Teljes meggyőződéssel hiszem, hogy Rabin az Ígéret Földjére akarta vezetni népét. Szellemének bennünk kell tovább élnie"
A Béke himnusza:
Keljen fel a nap és ragyogja be a reggelt,
Ám a legtisztább ima sem hozza vissza azt,
Kinek gyertyája kihunyt...
Énekelj hát csakis a békéért,
Ne suttogj imát,
Zengjük hangosan
a béke dalát!
Megjegyzések